Cole-t főként a humora miatt szeretem, de itt most elég keveset kaptam belőle. Első olvasáskor itt kezdtem kicsit elpártolni tőle, mert az előző kötet nálam abszolút favorit, ez viszont első olvasáskor nem érte el nálam a szintet.
Két éve olvastam, de teljes homály volt a történet. A párosítás is elég érdekesre sikeredett. Egy őrült vámpír és egy szellem. Mit lehet ebből kihozni? Nos, elég sok mindent.
Mint említettem, itt kevesebb volt a humor, a szereplők szinte ismeretlenek, de mégis hamar megkedvelhetőek. A Wroth fivérek mindig is jelen voltak a sorozatban, viszont Conrad-ról nem sok szó esett. Kíváncsi voltam rá, és nem okozott csalódást. Azt hiszem, nekem a fivérek közül ő a kedvencem. A könyv elején tényleg egy őrült volt, de Néomi-nak köszönhetően szépen lassan kezdett magához térni. És végre az első szűz férfi is felbukkant. Azt hiszem, ez is hozzásegítette, hogy ennyire megkedveljem. Conrad-nak elég nyers a stílusa, a gyilkoláson kívül nem ismer mást, szóval eléggé megmosolyogtatott, amikor új dolgokat próbált ki.
Néomi-t is elég hamar megkedveltem, de a könyv végére kicsit csappant a szimpátiám. Tetszett, hogy sokszor francia szavakat használt. Hiába, a felét sem értettem, de nekem mindig is a gyengém volt, amikor egy-két szót bármelyik karakter a saját nyelvén használ.
Nagyon érdekes volt, hogy most tényleg a két főszereplőn volt a hangsúly. Ismerkedtek, beszélgettek, titkokat árultak el egymásról, látták egymást a legrosszabb pillanataikban is.
Fizikailag lehetetlen volt érintkezniük, mégis érezni lehetett közöttük – jobb szó híján – a kémiát.
Ami viszont kicsit nem tetszett Néomi és Conrad kapcsolatában, hogy amikor már Néomi emberi testet kapott, mást sem csináltak, csak szexeltek. Oké, be kell hozni a lemaradást, de ne essünk túlzásba. Beszélgetni is alig beszélgettek, pedig nekem ez nagyon tetszett a könyv elején.
Nix is képviseltette magát elég sokszor, főleg neki köszönhető a könyv humoros oldala. Imádom az ősvalkűrt, a kedvencek között is a kedvencem.
Visszatérő szereplőkből sincs hiány, mert a kedvenc farkasom (Bowen) is szerephez jutott, és a kedvenc boszorkányom (Mariketa) is. Emellett ott vannak a Woede fivérek, szóval nincs ok panaszra.
A Wroth fivéreket viszont hiányoltam egy kicsit. A könyv elején elég sokat szerepeltek, de nem éreztem, hogy tényleg ott lennének. Utána egyszer csak felszívódtak, a könyv végén Conrad kiszabadítja őket, minden szép és jó, mindenki mehet a dolgára. Ez nem nagyon tetszett, több családi részt akartam. És még most sem vagyok kibékülve azzal, hogy a Wroth családot visszahozzák a múltból. Nagyon ellene vagyok, ez van.
A végkifejlet elég ütősre sikeredett. Sőt, nagyon ütősre. Kíváncsi voltam, hogyan lesz megoldva Néomi „örökléte”. Érdekes megoldást választott Cole, de azt hiszem, fogunk még ettől cifrábbakat is kapni.
Borbás Barbara blogja:
http://bbabrigondolatai.blogspot.hu/
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások