Fülszöveg:
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll... A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: A GYŐZTES. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.
No lássuk! Tehát, van egy nemlétező fasiszta birodalom valahol a Távol-Keleten, mindenkit eltüntet, aki nemkívánatos, aki másképp gondolkodik, aki kilóg a sorból. Szigorú szabályok vonatkoznak mindenkire, még a zenét is ellenőrzik és korlátozzák, a rock például tiltott zene. Sem hallgatni, sem játszani nem szabad.
"Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a világon!" 24.o.
Ez a kormány kitalált egy "játékot", a Battle Royale-t: minden évben kisorsolnak egy kilencedikes osztályt, elviszik őket egy kiürített területre- jelen esetben egy szigetre-, fegyvereket adnak nekik és a diákoknak meg kell ölniük egymást. Csak egy maradhat. Ha nem hajlandók megölni egymást, 24 órán belül mindenkinek lerobbantják a fejét a nyakukra helyezett nyomkövetős nyakörv segítségével. Hogy mozgásra kényszerítsék a gyerekeket, két óránként egy-egy területet tiltottá nyilvánítanak, ha valaki ottmarad, szintén aktiválódik a bomba a nyakörvben. Ha valaki esetleg a vízben akarna menekülni, arra várnak az őrhajók és lelövik.
Az osztályban fiúk, lányok vannak vegyesen, mindenkinek más az erőssége és a gyengesége, éppen ezért különböző fegyvereket kapnak véletlenszerűen kiosztva. Mindenki kap egy hátizsákot, benne valamilyen fegyverrel, kenyérrel, vízzel, térképpel és iránytűvel.A szerencsések gépfegyvert, pisztolyt találnak a táskában, de valakinek csak egy kés vagy esetleg sarló jut. Az "osztályfőnök"naponta négyszer hangosbemondón beolvassa a halottak neveit és a tiltott zónákat.
Hát ennyit a szabályokról!
Az író nem sokáig húzza az időt, szinte azonnal elkezdődik az öldöklés. A gyerekeket kieresztik a szigetre és elkezdődik a harc. Nem tudom én mit tettem volna ebben a helyzetben. Ha nem ölsz, megölnek. Reméled, hogy az osztálytársaid nem mennek bele a játékba, de nem bízol senkiben,mert mi van, ha mégis játszanak? Ha valaki rád támad, kénytelen vagy védekezni, bujkálni a zónák miatt csak ideig-óráig lehet. Elég borzasztó a helyzet. Én olvastam az Éhezők-viadala trilógiát és a Legyek urát is, mind zseniális és elszomorító, de talán a Battle Royale a legkegyetlenebb, mert itt egy összeszokott osztályközösség kell, hogy legyilkolja egymást. Barátok a barátokat.
Mind a három könyvnél az szomorított el a legjobban, hogy néhány emberből milyen gyorsan előjön a gyilkolási ösztön. Vannak, akik próbálják tartani magukat és emberségesek maradni, de egy ilyen szituációban nagyon nehéz.
Nagyon izgalmas volt egyébként végig a könyv, nem voltak unalmasabb részek. Az csak fokozta az egész hangulatát, hogy minden lap tetején ki van írva, hogy mennyi diák van még életben, illetve a fejezetek végén is. Elég durva!
A könyvben elég sok volt a véres, brutális jelenet, persze ezt sejteni lehet a 18-as karikáról a könyv elején.
A karakterek is jól ki lettek dolgozva, egyetlen problémám a nevekkel volt, az európai agyamnak nagyon idegenek és nehezen megjegyezhetőek voltak. Persze, megszoktam és több embert meg is kedveltem a könyvben. Kavada volt az abszolút kedvenc, végig nagyon szurkoltam neki meg Sújának és Norikónak, meg is lepett a könyv vége.
Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, aki bírja a véresebb jeleneteket, mert ez a könyv nemcsak erről szól. Ugyanúgy, mint a fent említett Legyek ura, vagy az Éhezők viadala, ez a könyv is egy remek társadalomkritika.
Értékelésem: 5/5*
A könyvből természetesen film is készült, meg is néztem , miután a könyvvel végeztem. A tapasztalat a szokásos: a könyv sokkal jobb, de azért egyszer érdemes megnézni. Nagyjából a könyv sztorija maradt, de sajnos változtattak is, ami általában nem jól sül el. Az nagyon nem tetszett például, hogy Kirijama és Kavada nem is tartozott az osztályba, hanem csak odarakták öket, hogy izgalmasabb legyen a játék.
Ami viszont benne volt a filmben is, hogy mindig kiírták, hogy ennyi meg annyi gyerek halt meg, még ennyi maradt.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Szilvi blogja: http://mangaolvas.blogspot.hu/
Utolsó hozzászólások