A német lány című könyvét választottam Fábián Jankának. Nem azért, mert az lenne a kedvencem, hanem mert az a legutolsó olvasmányélményem tőle. Tulajdonképpen, hogy melyik a kedvenc regényem az írónőtől, arra a kérdésre nem tudnék válaszolni. Mindegyikben más és más dolog fog meg igazán.
Már nagyon vártam, hogy elolvashassam A német lányt, a címe is nagyon szimpatikus volt, és mint mindig a borító is csodás. Janka könyveiben imádom, ahogy a történelmi hátteret ábrázolja. Az élethelyzeteket, a családok sorsát, a politikai helyzet, hogy mindez hogy hat ki a családok életére.
A német lány megszerkesztése ebből a szempontból is kiváló. Sepp hányattatásai, nyíltszívűsége, emberszeretete nagyon szimpatikussá teszi őt. A legjobban az tetszett, hogy bár először nem akarta felnevelni Rose-t végül is másképp döntött. Rose sorsának jobbra fordulása, franciaországi tartózkodása, igazán izgalmassá teszi a regényt. Azon gondolkodtam végig, ki lesz a szerencsés, aki elnyeri a szívét. Antoinne, attól a pillanattól, hogy megjelent Rose életében, és nemcsak beszédtéma volt, kiesett a kosárból, ráadásul mikor kiderült róla az igazság, elégedetten konstatáltam, hogy igazam volt. Aztán mikor Rose megjelent Luluék családi házában...
Ettől kezdve a cselekmény Fábián Janka-féle módra zajlott (ezt nem rossz értelemben értem). Persze, nem azt mondom, hogy kiszámítható lett volna, mert Jankát főként azért szeretem, mert mindig visz egy nem várt csavart a történetbe, és bizony ebben most sem kellett csalódnom.
Rose reakciói férje halála után, és a megoldás, ami csak aztán három évvel jön el. A helyszínek bemutatása mindig azt váltja ki belőlem, hogy bárcsak ott lehetnék.
A vége viszont hagy némi kívánnivalót maga után, de tudom, hogy lesz következő rész, és már alig várom, hogy a megválaszolatlan kérdésekre megkaphassam a választ, hiszen a Weinbach családot, illetve a többieket nagyon megkedveltem.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások