(Miként befolyásolja egy könyv az életünket? :D)
Az egyik legjobb helyszín olvasásra a 148-as busz, Mama is ezzel a járművel utazott a Nagykőrösi úti megállótól a végállomásig, Kőbánya-Kispestig. Az út hossza miatt, illetve azért is, mert alkalom is keletkezett, Nagymamám kényelembe helyezte magát egy kettes ülés egyik székén.
Nem mintha nem nyűgözte volna le a Wekerle-telep szépsége, úgy döntött, hogy az általam kölcsönkapott izgalmas könyvbe temetkezik, és nem a látványt csodálja. Én is így szoktam tenni, egyszerűen imádok olvasni, ami ezek szerint családi örökség! Sok kellemes percet okozott már nekem egy-egy könyv (Köszönöm Ulpiusház!:) ), és ezáltal az utazás is sokkal elviselhetőbbé válik.
Mama is így gondolta, és annyira belemerült az olvasnivalójába, hogy szinte észre sem vette, amikor leültek mellé az ülésre. Minek is foglalkozott volna vele? Természetes egy ilyen dolog a közlekedési eszközökön! És mivel szaga sem volt az illetőnek, sőt italozás mámorában sem úszott, nem balhézott, átlagos utasnak tűnt, így nem érdemelt különösebb figyelmet. A férfi, mert egyébként az volt a tag, azonban nem nyugodott bele ilyen könnyen abba a ténybe, hogy a mellette ülő hölgy egyáltalán nem vesz róla tudomást! Úgy döntött, hogy meg akarja ismerni a Mamámat, ezért megpróbált beszélgetést kezdeményezni!
Megszólította, először persze a férfiakra jellemző tipikus ósdi trükkel, vagyis: "Elnézést! Meg tudná mondani mennyi az idő?" Úgy látszik, ez minden korosztálynál egy jól bevált kérdés, ha már egy majdnem hetvenes éveiben járó férfi is oly előszeretettel teszi fel, mint nekem a harmincasok! Ez van, már kezdem feladni, hogy túl sok kreativitást várjak tőlük, hiszen nincs szükségem csalódásokra. Így jó, nem teszem magasra a mércét, és nem tudok csalódni! Mama is válaszolt az elcsépelt kérdésre, melynél még nem is gyanakodott.
Istenem! Miért ne lehetne valaki kíváncsi az időre? Aztán újból az olvasásra koncentrált. (Á, hogy én milyen lebilincselő könyveket tudok kölcsönadni! ) Az idős úr látván ezt a reakciót, bedobott anyait-apait, hogy a kezdetleges kommunikációt addig nyújthassa, míg tartalmas beszélgetés nem lesz belőle. Nyomta a szöveget, kérdezett, egyszerűen mindent elkövetett annak érdekében, hogy Mama a figyelmét teljes mértékben neki szentelje. Mesélt arról, hogy épp merrefele lakik, hova megy most, hány unokája van stb., minden szóba került, ami pár perc alatt eszébe juthat az embernek magáról. Közben arra is törekedett, hogy kérdések is kerüljenek a monológjába, amellyel Mamát is szólásra bírhatja. Mama ugyan fortyogott magában egy cseppet, hogy abba kell hagynia az olvasást, de udvarias nő lévén válaszolt. És ugye egy illedelmes hölgy nem olvasmánnyal a kezében merül bele egy társalgásba, így az illemnek megfelelően becsukta az könyvet, hogy visszatehesse a táskájába.
A férfi szava elakadt, szeme elkerekedett a borító láttán! "Holtak klubja" - villant fel szemei előtt a cím! És ez mintha nem lett volna elég, a kép is sokkoló volt számára. Egy nőt ábrázolt, vámpírfogakkal, aki épp egy életerős, izmos férfi mellkasra támaszkodott, amelyet nem sokkal előtte karcolt meg vámpírfogaival annyira, hogy a vér csepegett. (Szerintem, a könyv borítója roppant találó lett, de én biztos elfogult vagyok, hiszen szeretem a True Blood sorozatot!) Mindegy, a lényeg az, hogy a férfi a koráról teljesen elfeledkezve úgy felpattant a helyéről, mintha fiatalos energiabomba szállta volna meg. Elnézést kérve, leszállására hivatkozva folyamatosan hátrált, illetve talán helyesebb kifejezés lenne az, hogy fejvesztve menekült. Persze, miután Mama a kezdetleges döbbenetségéből felocsúdott, észrevette, hogy a férfi nem hagyta el a járművet, egyszerűen csak leghátra ment, minél messzebb tőle, de úgy, hogy vissza már nem is nézett soha többet!
Aztán leesett a Mamának! A férfi kiakadt az olvasmányán! Igen! Ettől menekült el... Lehet, hogy valami vallási fanatista volt, akinek nem fér bele a vámpírizmus semmilyen formában az életébe? Vagy a Nagymamámról feltételezett valami olyat, hogy egy titkos szekta tagja?
Vagy csak úgy gondolja, hogy túl vad neki? Nem tudjuk azóta sem!
Mindenesetre azt a tanulságot, amit ebből az esetből leszűrhettünk, a későbbiekben is hasznosítani tudjuk. Vagyis, ha helyes a pasi, akkor a könyvborítót nem láthatja meg! Ha meg csak le akarunk pattintani valakit, akkor egy ilyen könyv lapuljon a táskánkba, hogy adott esetben kéznél legyen! Nem kell magyarázkodnunk, könnyen elintézhető, hogy a nem haladó gondolkodású férfinem képviselői megértsék a távolságtartásunkat, és annak okát, hiszen szerintük őrült némberek vagyunk, akiket a sátán küldött eme világra, eme közlekedési eszközökre.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások