Ha valaki ismerkedni akar, akkor azt megteszi bárhol! Mégis véleményem szerint speciális, dobogós helyezettnek számítanak az alábbi helyszínek: szórakozóhelyek! Favorit! Noha elég sok szájból elhangzik az a tipikus mondat, hogy: "Én? Ugyan már! Szórakozóhelyen?
Persze, következő héten, ha esetleg én nem megyek bulizni, akkor meg kinek az ágyába köt ki az újdonsült társ?!" Talán jogos a feltételezés, talán nem, hiszen ez a bizalmatlanság adott esetben arra is ráhúzható, aki épp otthon marad! Miért? Kivel? (Állandó agyalást képző kérdések, melyek olyan jól elmotoszkálnak az ember tudatában, "ígéretesen élvezetes" órákat szerezve ezzel az illetőnek!) Nem tudom, és nem is szeretnék ítélkezni ezzel az ismerkedési lehetőséggel kapcsolatban, noha nekem is van egyaránt pozitív, és egyaránt negatív tapasztalatom is a témában! Szintén dobogós helyeknek - talán holtversenyben is egymással - minősül a munkahelyi ismerkedés, flört, valamint a tömegközlekedési eszközökön való "kapcsolatépítés"! Ki kell próbálni! Szerintem, egy ilyen, vagy egy olyan kell mindenki életébe! (Vagy csak én szeretek, szerettem kipróbálni mindent? Oké, kísérletezős típus vagyok, ez tény! No de ennyire?) Manapság persze nem foglalkozom ezekkel a lehetőségekkel, szinte észrevétlenek is maradnak a számomra. Miért tenném? Boldog párkapcsolatban élek, és nem feltétlenül gondolom azt, hogy érdemes kockáztatnom ezt egy újabb kísérletért. Igen, számomra valóban csak annyit jelentett, még régen is, többet semmiképp sem, le is álltam teljesen!
A közlekedési eszközökön új hobbit találtam magamnak a bámészkodás, flörtölés helyett, inkább olvasok! Egyszerűen imádok! Keresem is mindig az olvasmányosabb könyveket, szaftos sztorikat, szinte mindenevőnek minősülök! (Köszönöm Ulpius-ház! :) ) Aznap is épp az 1-es villamoson utaztam, szerencsére épp hazafele tartottam. Ugye azzal a "remek" járattal (Tuti, szét fog esni egyszer a jármű! Ahogy kattog, zakatol... Jééé, még jó, hogy eljutok A-ból B-be, szép teljesítmény! "Jutalomfalat" járna érte Budapestnek!) utazok ám rendesen, tehát van idő eme szenvedélyemnek hódolni! Épp az új könyvemet faltam, mely jelenleg a magyarországi vezető könyvértékesítő hálózatok sikerlistáját vezeti. És igen, A szürke ötven árnyalatáról van szó! :) Természetesen, mint minden úgymond sikeres dolog, ez is megosztja a társadalmat! Imádják, utálják, mindegy, de egy biztos, nem közömbösek iránta! Én is megszerettem ezt a könyvet, szinte alig bírtam letenni. És naná, hogy épp a villamoson jutottam el egy olyan részhez benne, mely igencsak pikáns, erotikával megfűszerezett, vad szexjelenetet mutat be! Miért is lenne ez máshogy? Tipikus eset, amolyan Murphy törvénye, vagy épp ki, minek hívja! Ilyenkor óvatosan felpillantok, körbepásztázom a körülöttem lévő utasokat. Muszáj, hiszen Magyarországon "nagy divat", hogy unaloműzés gyanánt beleolvassunk egymás olvasmányaiba, legyen az akár könyv, akár újság!
Oké, természetesen kivételek vannak, akik erősítik ama szabályt, hogy nem ők vannak túlsúlyban! Engem speciel ez nem is zavar, ha nem feltűnően csinálja, olvassa csak, legalább rakódik rá egy kis kultúra is (Sajnos, egyeseknek a szórakoztató irodalom is annak minősül!), de ilyen fejezeteknél azért óhatatlanul el akarja kerülni az ember a hívatlan pillantásokat! Éreztem akkor, hogy valaki igencsak közel került az intim szférámhoz, egyenesen zavaró volt már, és hozzátenném, hogy indokolatlanul! A villamos szinte üres volt, pedig ez nem igazán jellemző arra a járatra. Ő mégis ott állt előttem. A könyvet már szinte összecsuktam, de a helyzet nem változott, így kénytelen voltam felnézni. Tekintetünk találkozott, rám mosolygott, és teljesen természetes módon beszélgetést próbált kezdeményezni:
- Szia! Bemutatkozhatom? Szeretnélek megismerni? - kérdezte, miközben tovább mosolygott. (Most mi van? Talán arra vár, hogy valaki letörölje azt a bamba vigyort a képéről?)
- Ööö... Nem baj! Én nem szeretném! - és kész! Ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, és csak bámultam ki az ablakon. (Néha előtör a bunkó énem is, de úgy gondolom, hogy ilyen helyzetekben ezt az oldalamat kell kibontakoztatnom!) A srácról kiderült, hogy a velem szemben helyet foglaló ember a haverja. Nem is értem, hogy miért nem vettem ezt észre előtte! Ő nem erőltette tovább, nem kérdezett, mondott semmit, bár tény, hogy én esélyt sem hagytam arra, hogy kibontakozzon. Miért is tettem volna? Ha nem lennék boldog a párommal, akkor sem jött volna be az illető. És hát ez milyen szöveg? Könyörgöm! Jobb dolog nem jutott volna eszébe?
És miért akkor kell idegenekkel ismerkednie, ha a barátjával van? És ha mégis igent mondtam volna? Akkor rögtön hármas randi lett volna, vagy mi? Ááá, és még azt mondják, hogy a nőket nem lehet megérteni, kiismerni! Ezzel tudnék vitatkozni...
Szerencsére már csak két megállónyi időt kellett a villamoson töltenem, és utána leszállhattam. Feszélyezve éreztem magam, hiszen hiába nem kommunikált velem tovább a pasas, éreztem, hogy gyakran felém tekintenek a haverjával, talán még sutyorognak is rólam. Na nem!
Találjanak már más témát!
Aztán tipikus női reakcióként, természetesen megemlítettem a páromnak is az incidenst, hiszen én úgy gondolom, hogy jó, ha tudatosítják benne alkalmanként, hogy igenis jó nőjük van, aki kelhet másnak is, tehát nem árt rá vigyázni! Ennyit legalább kamatoztathattam az esetből, ha már a könyvemmel nem haladhattam úgy, ahogy én szerettem volna! Hurrá!
Könyv az Ulpius-ház webshopjában
Utolsó hozzászólások