Megvettem a Barheszt. Gondoltam, jó lesz ajándéknak, csak előbb elolvasom. Én nem gyűjtöm már a könyveket, túl sok van így is. Hát, az első oldalak után rám tört a birtoklási vágy... Ez a könyv kell nekem. Nagyon kell. Kezdem is ma elölről. (Gondolom, a sokadik olvasó vagyok, aki szó szerint ezt írja. Sebaj.)
A borító szép, de csalóka, egyszerűbb élményt ígér. Nem mintha különösebben baj lenne, nekem legalábbis annál izgalmasabb volt a felfedezés.
Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia.
Azért merek ilyetén kinyilatkoztatást tenni, mert nagyjából pártatlan vagyok: a felszínen látható, vegyileg kimutatható tartalommal kapcsolatban neutrális olvasó; a látszólagos, mondjuk a könyv borítója alapján kijelölt célközönségbe nem tartozom bele. Nem vagyok zsidó, nem vagyok gasztromán, igaz, nő vagyok valamennyire. 2:1 ide.
Sznob se nagyon vagyok, csak válogatós. Nem szeretem az üresség kitöltésére szolgáló betűhalmazokat, sem a didaktikus észosztást, sem az érzelmek mocsarában dagonyázást, sem az öncélú stílusbravúrokat, sem a celebprófétai kinyilatkoztatásokat, sem a felszínes poénkodást.
(A Bibliát a legeslegjobban a humoráért szeretem.)
Ez a könyv, a Barhesz
- betöltött a lelkemben egy üresen kongó részt,
- okosabb is lettem tőle – rám fér, súlyosan félműveletlen vagyok,
- érzelmileg is felkavart – beszippantott, ledarált, begyúrt, megkelesztett, kisütött,
- a nyelvi megoldásai úgy hatottak rám, mintha egy szellemi csontkovács vett volna munkába – öntörvényű nyelv, hiányok többletté nemesednek, szabályok áthágása biztos kézzel, briliáns (pontosabban rubin),
- az Eredettől a Végig cikázó energiakisülések fényében látni véltem az Utat...
- és végigkuncogtam, -vigyorogtam, -hahotáztam szinte az egészet.
Mesteri szatíra, a bugyuta divatirányzatokat magába olvasztva szeretettel csúfolódik rajtuk, nevetek és megbocsátok, miközben egy hiteles és kellően önironikus útkeresés nyomában járok. És bár a világa néha idegen, mintha másik bolygóra kerültem volna, rájövök útközben, hogy ez ugyanaz a bolygó, csak azért nem volt ismerős, mert rendszeresen csukott szemmel szoktam rajta közlekedni.
És ez még csak az első könyv. A zsenge.
Emelem kalapom a Szerző előtt.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások